2012. szeptember 30., vasárnap

Tanulás a kandallónál és 80 nap alatt a föld körül

A hétvégét a fogadó családomnál töltöttem, és nagyon jól éreztem magamat. Kihasználtam a lehetőséget, hogy ingyen moshatok (nem 3 euróért) és sütőmargarin és fagyott paradicsom helyett lazacot ehetek tésztával, háromféle sajttal és gyümölcsös sütivel. Annyit ettem, hogy a következő két hétben nem fogok! 
Mikor Paul eljött értem a koleszba figyelmeztetett, hogy az én emeletemen hideg van és hogy be fogja gyújtani a kandallót. Felhívnám a figyelmet, arra hogy szeptember van. Nem mintha sokat érne, mert vagy azt gondolja hogy jó ha hatalmas és nem összevágott fákat dobál a tűzre, vagy szimplán nem volt hozzá kedve. Szó ami szó, meleg az nincs! Egy pozitívuma van: hangulatos a kandalló előtt, teát szürcsölgetve tanulni az angol fonetikát. Miközben a laptopomon hallgatom a kiejtést. 

Szombat este egy színdarabra voltunk hivatalosak Fontain le Compte-ba. Ez a mi falunkhoz közeli kis falu, ahol a környékbeli gyerekek dolgozták fel Verne Gyula: 80 nap alatt a föld körül című regényét. Nem sok jóra számítottam, a magyar mentalitásomnak hála, abból indultam ki, hogy nem lesz jól megszervezve, a közönség soraiban pedig csak a gyerekek szülei ülnek. Pozitívan csalódtam: volt díszlet, a terem dugig volt emberekkel, az előadás szellemes, vicces volt és izgalmas, volt igazi világítás a gyerekek (13-14-15 évesek) olyanok voltak, mint az igazi színészek csak kicsibe. 
A darab után, kis evés-ivást szerveztek a nézőknek. Ez annyira jellemző a franciákra, előkapják a bort, a cidre-t, a gyümölcsleveket és a sütiket és megkínálják ingyen az embereket. Eközben lehetőségünk nyílik beszélgetni, gratulálni a színészeknek, és egy jót nassolni. Az előtérben plakátokat lehet venni, Mr. Frog utazásainak a megállóiról. Hogy kicsit feldobjam az üres szobámat, én is vettem egy Londonost és U.S.A-t. 
Mindenesetre jó volt kicsit kimozdulni a mindennapokból és körbeutazni a világot.  

2012. szeptember 9., vasárnap

Holnap

Holnap megkezdem egyetemi tanulmányaimat és beköltözöm a kollégiumba. Pakolás közben keresgéltem a sorozatok között és rábukkantam egy régi Gilmore girls részre: "The Lorelais' First day at Yale". A sorozat összes részét imádtam valamikor, de ezt különösen. Mert végre megvalósult az, amiért Rory küzdött és amit el akart érni. Habár én nem a Yale-re megyek, de még az ELTére sem, ez mégiscsak nagy dolog, mert valamilyen szinten elkezdem az önálló életemet. Ugyanakkor, azt kell hogy mondjam, baromi jó érzés, hogy lesz egy saját szobám, egy francia városban! 


2012. szeptember 1., szombat

Le miracle du jour

Ma volt az Auchanba vásárolni és mindenki meg volt bolondulva az iskolakezdéstől (Rentrée), tehát én is belevetettem magamat a vásárlásba. Szólt az Aliette hogy itt hagy és intézi a bevásárlást. Mondtam neki, hogy jó. Körülbelül 10 perc alatt végignéztem a sorokat de ő sehol. Azért hogy elüssem az időt még nézelődtem és nézelődtem. Egyszer csak mit látok? Egy kis táblát amire a következő volt ráírva: "Szárazra törölhető palatábla". Itt az elsősök ilyen kis táblákkal mennek iskolába. Az örömöt amit ez a pár magyar szó adott nekem, nem is tudom leírni. Éljen a palatábla!

Érkezés

Tegnap este megérkeztem Franciaországba. Az út felettébb kimerítő volt, mivel kedvenc légitársaságom a Rynair miatt 1 teljes órát késtünk. Nem igazán hittem el, hogy a becsekkolástól a gépig gyalog kell menni a felszállópályán (nem busszal és nem folyosón), de ott kellett. Sőt, még a várakozási idő felét is ott töltöttük. A repülés eleje nagyon szép volt. Fentről láttam a Dunát és a szigeteket, meg a Balatont! Először nem is hittem a szememnek, de megismertem a Tihanyi félszigetet és erről eszembe jutott a ládázás. Kicsit elszomorodtam... 
Leszállás után besokkoltam attól, hogy itt mennyire hideg van! 19° volt délután a napsütésben. Direkt nem hoztam nagyon meleg pulcsikat mert 2 éve meg felszerelkeztem kabátokkal és nem kellett viselnem őket. De idén?! Majd megfagyok a lakásban! De térjünk vissza az utazásra! A Beauvais-Tille reptér nagyon messze van Poitierstől, ráadásul el kellett haladnunk Párizs mellett ahol 2 órát álltunk a dugóban... De láttam a Szajnát! Tehát elindultunk délután fél 4-kor és este 9-re értünk Viroletba.

A fogadó szüleim nagyon kedvesek, igyekeznek a kedvemben járni. Tegnap az Aliette elkészítette vacsorára a kedvenc francia ételemet (Tomates farcis), ami meglepetés lett volna de a Paul elszólta magát. Jellemző. Persze ezen aztán vitatkoztak egy jót. Aliette még mindig sokat beszél, de legalább leköt és a vásárlási mániájának köszönhetően tudom használni a vadi új angol és olasz nyelvkönyveit. Ugyanis ma estétől megkezdődik a tanulás! 

Les tomates farcis

Várom már a tanévkezdést, nagyon kíváncsi vagyok a Campusra és reménykedem hogy felvesznek a kollégiumba. Paul aranyosan figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert az egyetem nem olyan mint a gimi. Itt nem foglalkoznak veled ha nem tanulsz és a diákok túlságosan kiélvezik a bulit és a szabadságot. Ezután hozzátette, hogy a fiát megválasztották valami "buli bajnoknak" még anno. 
Keddtől három napon át orientációs napok vannak, aztán egy hosszú hétvége és 10.-től kezdődik az EGYETEM. 

xoxo
Dija